Párkapcsolati coaching velem, a boldogulásodért és a traumák, krízisek, csalódások, hűtlenség feldolgozásáért. Személyesen (Újpesten), és online is. Várlak szeretetel!
Gyakori történet, nem is újkeletű, azt hiszem, mióta világ a világ, volt ilyen, lesz ilyen: amikor a férfi csak úgy eltűnik, mint szürke szamár a ködben... És azt se mondja: fapapucs.
Már neve is van a jelenségnek, “ghostingnak” hívják ezt a nyom nélküli lelépést.
Gyakran kapok ilyen kérdést: hogy lehetséges, hogy ez a férfi (sem) mondott annyit sem, hogy ne haragudj, ennyi volt, de én kilépek a kapcsolatból? Nem jövök többé, nem akarom ezt a kapcsolatot, minden jót...
Férfiakat is megkérdeztem erről, és az volt az egyöntetű válasz, hogy nem bírják a sírást és a cirkuszolást, ezért inkább ezt a “megoldást” választják.
Jómagam azt gondolom még erről a “megoldásról”, hogy azok a férfiak, akik így lépnek meg, nincsenek tisztában saját magukkal, a felnőttség kritériumaival, a másik ember iránti felelősségvállalás mikéntjével. Sokszor egy erőszakos vagy manipulatív anya is felsejlik a háttérben...
Az is lehetséges, hogy volt olyan zaklató élmény, amelyben az elhagyott nő mindent elkövetett, hogy visszatartsa a férfit, kínos és felkavaró drámák útján is, és lehetnek ennek maradandó nyomai a férfiban. De nem minden nő egyforma - az úriember viszont a pokolban is úr, a stílus maga az ember - lehetne ezt kultúráltan, tisztelettel intézni.
Nem csak nem tudunk jól kapcsolatot kötni, de építeni sem, és jól szakítani sem tudunk. Mindez hozzátartozna a kultúrált, felnőtt emberi kapcsolatokhoz - de hol tanuljuk meg? Hol találunk ehhez jó mintákat? Még a filmekben sem, mert bizony, az úgynevezett “szerelmes filmek” közül kevésben találunk követhető mintákat - a bántalmazó kapcsolatok "romantikus" megjelenítéséről nem is beszélve...
Sokak életét megkeseríti a párkapcsolati válság, mégis, ez a terület az, ahol a legkevesebbet tudunk és alkalmazunk abból, amit a pszichológia, a pedagógia, a coaching nyújtani tud.
Nincs például "alkalmassági vizsga", "hét próba", mielőtt valaki összeköti az életét egy másik emberrel. Pedig nem is olyan bonyolult...
Elég lenne egy kérdőívet kitölteni, szakemberrel átbeszélni, és néhány fontos szempont alapján átgondolni: mit is várhatok attól az embertől, akire az életemet (és a leendő vagy meglévő gyermekeim életét) akarom bízni? Vagy közösen terápiás fotókat nézegetni, és arról meghallgatni egymás véleményét. Ki mit lát benne, mit vél felfedezni benne? Többet meg lehet tudni ilyenkor a másik félről, mint akár több hetes együttjárás alatt.
Szóval, szürke szamár effektus... Mit tegyen a nő (férfi), ha egy férfi (nő) köddé vált? Semmiképp ne menjen utána! Tisztázza magában, hogy ez a viselkedés nem neki szól, hanem valaki másnak, akár évtizedek távlatából is. Vagy egy igazán kiborító szakítás emlékének, amit a másik fél nem, hogy nem dolgozott fel, de még csak nem is gondolkodott el azon, hogy mi történt, hogy történt, és neki hogyan kellene tovább vinnie az életét.
Lépjen túl ezen, amilyen gyorsan csak lehet! Dolgozza fel, gondolja végig, ő miben hibázott, amikor megbízott abban a férfiban, mit nézett félre, miben reménykedett, amikor az első jelek mutatkoztak. És azon is, hogy legközelebb mit enged, és mit nem enged meg... Tanuljon belőle! De ne gyötörje magát, és főként ne keresse meg a másik felet, minden fórumot felhasználva, hogy magyarázatot követeljen tőle - ugyanis nem tudnak magyarázatot adni. Egészen egyszerűen nincs magyarázatuk, ha azt az utat választotta, hogy inkább méltatlanul felszívódik, sem magát, sem a másik felet nem becsülte soha annyira, hogy a jól megfontolt döntéseit megossza azzal, akivel az ágyát viszont gondolkodás nélkül megosztotta...
Méltóság. Tisztelet. Viselkedési kultúra. Pszichoszexuális fejlődési szakaszok jó megélése, vagy meg nem élése. Ötévesként, vagy 16 évesként vágyódó, sóvárgó és reagáló férfiak és nők. Kisfiúként, kislányként élő nagyra nőtt gyerekek.
Nem a nők/férfiak feladata a fel nem nőtt kisfiúk/kislányok felnevelése. Ha mégis ilyen férfiba/nőbe botlottál, igyekezzél minél hamarabb emelt fővel túllépni a történeten.
Tetszenek az írásaim, a tanácsaim? Támogasd a munkám adománnyal! Alkalmanként, vagy rendszeresen is küldhetsz támogatást számomra, hogy fent tudjam tartani ezt az információs forrást számodra. Kérd emailben a számlaszámom: birotundebiotunder@gmail.com.
Hálás, meleg szívvel köszönöm, ha úgy döntesz, megér egy általad megállapított összeget az edukációs, információs tevékenységem.