Áldásos októberünk van, gyönyörű idővel. Ugyan éjszakánként már nincs nyitva az ablakunk, hűvösebb lett az éjszaka és a hajnal, szívesen engedem be korán reggel a friss, csípős, de a napsütés ígéretével teli őszi levegőt.
A piacon a túlérett dinnye és a hűvös őszibarack illatát felváltotta a mustos szőlők, az almák, sütőtökök, hagymák, savanyúságok kamra-illata, és a jó időnek köszönhetően az érett paradicsomok, paprikák nyár melegét idéző, édes illata.
Mint ahogyan a nők is másképpen érettek ötven fölött, úgy változott meg egyik napról a másikra az almák, a paprikák és a szőlők illata az ősz beköszöntével.
Jönnek még meleg napok, de a napnak egészen más a melege, ereje, fénye. Selymesebb, lágyabb lett.
Szeretem az őszt, és megszerettem a telet. Ma már ugyanúgy várom az évszakok változását, ahogyan régen csak a tavaszt vártam.
Éljétek meg a Természet körforgását, illeszkedjetek bele abba, ami van. Ne nyafogjatok azért, mert nyáron meleg van, télen pedig hideg van. De azért se, ha fordítva. Minden évszaknak, hónapnak, napnak megvan a maga gyönyörűsége.
Vegyétek leltárba, ami van, és nagyon örüljetek annak, ami van. Ép kezetek, ép lábatok, ép gondolkodásotok van? Akkor mindenetek megvan. Van akár egyetlen lény, aki szeret? Akkor már nagyon sok mindenetek van. Fedél van a fejetek fölött, és jót ettetek ma? Luxusban éltek.
Ne feledjétek, hogy nyár után mindig eljön az ősz, ősz után a tél, de a tél után mindig tavasz jön.
Az életben is: egyszer fent, egyszer lent. Tartósan semmi nem marad meg. Semmi nem tart örökké.
Ezért jól becsüljétek meg, ha jól megy dolgotok, és ne keseredjetek el, ha valamiben nagy hiányt szenvedtek. Minden elmúlik egyszer.
Az a nagy kérdés, hogy közben hogyan éltétek meg a jót is, a rosszat is. Hogyan éreztétek magatokat. Megkeserítettétek-e azt, ami jó, vagy még keserűbbé tettétek azt, ami rossz?
Amikor jól mennek a dolgok, akkor fel kell szívnunk magunkat, érzelmi tartalékokat kell képeznünk. Ha ezt nem engedjük meg magunknak, akkor az életünk krízises időszakában nem lesz miből táplálkoznunk, újjáélednünk.
Pont, ahogyan a nyarat, a nyárutót és a langyos őszt kell magunkhoz vennünk. Teli kell szívnunk magunkat napsütéssel, permetező esővel még nyíló virágokkal, színekkel, ízekkel, vízparttal, látvánnyal, érzésekkel és illatokkal.
Próbáljatok meg minden szép percnek külön tiszteletet adni az életetekben. Nem kell sok az embernek ahhoz, hogy boldog legyen a szíve és a lelke. Csak megállni a jelenben, körülnézni, és jó mély levegőket venni.