Smatrogás

Frissítve: okt. 4.


Nemrégiben megegyeztünk Zsuzsikával, hogy mi legjobban smatrogni szeretünk. (Persze ezt lehetne divatosan "hygge"-nek is nevezni, de mi már sokkal hamarabb feltaláltuk a smatrogást, és én szeretem ezt a szót, és nem akarok flancolni ezzel az északi stílussal :). )

Akárkinek említettem ezt a szót, fogalma sem volt róla, mit jelent.

Jómagam a nagymamám és anyukám révén ismertem a fogalmat, amely létezik a magyar nyelvhasználatban, szlovák jövvevényszóként. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint azt jelenti, hogy: "lassan ide-oda jár (öregember módra)" - nos, ez tökéletesen leírja ezt az állapotot.

Szóval mi már csak smatrogni szeretünk, Zsuzsika, meg én.

Kis is Zsuzsika?

Barátom, mesterem, szlovákiai magyar-szlovák felmenőktől származó gyógyfüves természetgyógyász. Akivel a belső érzéseim, megérzéseim, belső iránytűm "hozott össze" - ez egy nagyon érdekes történet, egyszer ezt is elmesélem nektek. Több, mint tíz éve találkoztunk, és én azóta tanulom, szeretem, ölelem őt, és ő engem. Mélyről jövő barátságunk, szövetségünk, és a gyógyításban szerzett élményeink, tapasztalataink mellett valami nagyon régi, nagyon ősidőkből való egymásra találás is van ebben a rendkívüli barátságban.

Életemben az egyik legnagyobb hála, hogy ő létezik, és hogy egymásra találtunk. Meggyőződésem, hogy olyan szférák tereltek bennünket egymás felé, amikről csak gondolkodni tudunk, de talán még elképzelni sem tudjuk.

Zsuzsika gyógyfüves mester, már több, mint 40 éve ez az ő mestersége. Eredeti élőhelyén szedi be a gyógynövényeket, és több évszázados, átadott-örökölt tudás szerint készíti el ezeket. Egyedi keverékei vannak, mindig az adott korszak, évszak, igény szerinti összeállításban.

Több, mint tíz éve az ő készítményei az én nagy segítő társaim a munkámban. Egyediek, megismételhetetlenek, mert ugyan megvan mindennek a pontos receptúrája, de ki tudja ezt lemásolni, aki nem tavasztól őszig az erdőt járja, minden szabad idejében a könyveket bújja, és azon gondolkodik, hogyan lehetne a holnapi bajokra is gyógyírt adni?

Nagy áldás ez az életemben, az életünkben. Zsuzsika életének, tudásának, lemondásainak, tapasztalatainak az esszenciája.

Szóval, mi ketten, ő meg én, legjobban smatrogni szeretünk. És nem csak most, amikor már mindketten 60 pluszosak vagyunk, hanem mindig is ez volt a pihenés, kikapcsolódás, magunkhoz térés, stresszoldás eszköze számunkra. Egymástól függetlenül is.

Úgy megörültem a szónak, mikor elhangzott tőle! Olyan régen hallottam, a nagymamám szájából. Aki szintén magyar és szlovák felmenőkkel büszkélkedhetett, és ezáltal én is. És ezáltal kerültek bele az én anyanyelvi kincsembe olyan szlovk jövevényszavak, mint a smatrogás, a cimet, a cíbik, és még számos gyönyörű, a gyökereimhez kötődő szó. Ez is olyan láthatatlan szál, ami összeköt bennünket, Zsuzsikát és engem.

Ajánlom szíves figyelmetekbe a smatrogás szokását! Ez az én esetemben az olyan napokat jelenti, amikor a saját tempóm szerint, semmilyen szabályt, óra-időt nem követve, azt csinálok, ami jólesik. Vagy "csak" pihenek. A kedvteléseimnek élek. Akkor főzök, amikor akarok, vagy nem főzök. Akkor kelek, amikor akarok, vagy sokáig heverészek, mint most, az esős időben, amikor olyan jólesik kávézni, teázni, forró levest és melegszendicset enni, filmezni, olvasni, zenét hallgatni, vagy valamit rendezgetni.

Smatrogni. És nem kell ahhoz megöregedni, hogy a smatrogás csodálatos, pihentető szokását a magunkévá tegyük!

28 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése