A terapeuták, testi-lelki egészséggel foglalkozó szakemberek egyik fő problémája a kiégés, amely lehet testi, lelki tünetekkel járó megborulás. Ezért fontos az önvédelemről, önmagunk támogatásáról beszélni és elgondolkodni, és ha szükséges változtatni az életvitelünkön - és ez érvényes lehet mindenki másnak is. Anyukáknak, apukáknak, nagyszülőknek, munkahelyi vezetőknek, más emberek sorsáért felelős embereknek.
Ahhoz, hogy adhassunk, rendszeresen fel kell töltenünk magunkat. Olyan sokan zsigerelik ki magukat a mindennapi tevékenységükben, és itt élen járnak a segítő munkát végzők, hogy erre érdemes újra és újra felhívni a figyelmet.
A segítő munkakörben dolgozó embereknek kötelező lenne heti egyszer csak magukkal foglalkozni. Töltődni, pihenni, saját maguknak is kezelésekre, masszázsra, terápiára járni.
Vajon hányan teszik meg anélkül, hogy kiégnek, vagy betegek lesznek?
Senki más nem fog gondoskodni rólatok, csak ti magatok. Senki más nem fogja meghozni a fontos döntést az időtök beosztásáról, a saját magatokra fordítandó idő meghatározásáról és megszervezéséről, mint saját magatok. A tested és a lelked feltöltése, ha úgy tetszik, munkaköri kötelesség.
Fontos kérdések a segítőknek - és mindenki másnak:
Engem ki hallgat meg?
Az én testi-lelki bajaimmal ki foglalkozik?
Mi fáj, hol fáj, miért fáj?
Az én energiámat mi tölti fel?
Mitől leszek testileg-lelkileg alkalmas hosszabb-rövidebb távon a munkára?
Hol tartok lelkileg, szellemileg, fizikailag, alkalmas vagyok-e még egyáltalán arra, hogy másokat erősítsek, tápláljak, segítsek?
Én magam miben szorulok segítségre?
Hogyan jelenek meg a világban, mit gondol rólam, aki rám néz?
A saját bajaimmal meg tudok-e küzdeni, tudok-e javítani az életemen, magamon?
Mennyire van megtelve a lelkem örömmel, boldogsággal, megelégedettséggel?
Mennyire vannak rendben a kapcsolataim?
Van-e erőm, energiám a saját környezetem rendben tartására, a hozzám tartozó emberek, állatok, növények gondozására?
Ezeket a kérdéseket a segítő munkával, tevkenységgel foglalkozó embernek minden nap fel kell tennie magának. És nem akkor kell lépni, valami nem stimmel, hanem idejekorán, preventív jelleggel.
A segítő munka nem jelenthet egyúttal aszkézist, a saját igényeinkről való lemondást. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor ezt éljük meg, például egy beteg hozzátartozó ápolásával, - mégis, érdemes a kisebb-nagyobb örömöket ekkor is bevonni a mindennapjainkba.
Ezeket az örömöket a szokásrendszerünkön keresztül építhetjük ki. A napi ritmus, a teázás-kávézás "szentsége", az étkezésünk, mozgásunk, légzésünk ritmusa, az aromaterápia, a zene, a természet, művészet, olvasás, kreativitás örömeinek felfedezése, a kedvteléseinkkel való foglalatosság - sok lehetőség áll rendelkezésünkre az önerő építésében és az önvédelemben.
Az ezen túlmenő, szakembertől, baráttól, szupervízóban, önismereti programokon, tanuláson keresztül szerezhető élményeket, fejlődést, egyensúlyt is be kell építeni a "rendszerünkbe".
Nem szabad elfelejteni, hogy az első számú ember, akit folyamatosan gyógyítani, támogatni, erősíteni kell, az mi magunk vagyunk.
Kommentarer