A párkapcsolat, mint terápiás viszony

Frissítve: szept. 23.

Párkacsolati problémáid vannak? Tanácsot szeretnél kapni a boldogulásod érdekében? Várlak szeretettel párkapcsolati coachingra. Személyesen (Újpesten), és online is.

Gyakran gondolkodom azon, hogy vajon tekinthető-e "csak" párkapcsolatnak sok olyan kapcsolat, amely elém tárul a tevékenységem során, vagy inkább terápiás viszonynak nevezném ezeket?

Attól ugyanis, hogy egy férfi és egy nő között zajlik egy-egy nagyon nehéz, traumákkal tűzdelt kapcsolat, mondhatnám, hogy a párkapcsolat csak "alibi" a traumák és poszt-traumás sokkok megélésére.

Nyilván ott vannak a kémia, a “véletlen”, a vágyakozás szálai is - de vajon az a két ember, akik egy nagyon bonyolult, sokféle traumával terhelt, gyakran oda-vissza adok-kapok kapcsolatban élnek, tényleg párkapcsolatnak nevezhetjük ezt az együttélést? Nem lehetséges, hogy azért őrlik-morzsolják egymást, mert a saját súlyos traumáikat így tudják életben tartani? Igazából szinte semmi köze a párkapcsolati minőséghez annak, amit valójában megélnek?

Sokat számítana egy ilyen traumatizált kapcsolati felállás elkerülésében, vagy az ebből való kilépésben, ha tisztában lennénk a saját traumatizált énünkkel, és felismernénk másoknál is a traumatizált, vagy traumatizáló személyiség- és viselkedés-mintákat. Akkor hamarabb kiderülne, hogy a saját belső traumáim, vagy a valódi kapcsolódási vágy űz egy-egy új kapcsolatba, vagy a házasságba? A vonzás hatalma lehet a szenvedés hatalma is - de sajnos gyakran nem ismerjük fel, mi a valódi vonzási erő... És így házasodunk, gyermekeket nemzünk, neveljük őket a traumák közepette - és “gyártjuk” az újabb és újabb traumatizált nemzedéket...

A megoldás a világismeret, önismeret, a másik ember ismerete, a kisiklott-eltorzult életek felismerése, az azokkal való kapcsolódás tudatos eldöntése lenne. De sodródunk, hamis belső vezérlés alatt választunk, döntünk (ha egyáltalán mi választunk, mi döntünk ilyenkor), és aztán isszuk a feketelevest...

Sajnos, nagyon tudatlanok sokan a lélek birodalmának a világáról. Ahogyan a testünk működését is kevesen értik, elég megkérdezni pár embert, hogy tudja-e, hol van a lépe, és kiderül, hogy mennyire. Vagy akár a menstruációs ciklusukról kérdezni a nőket, és kiderül, milyen alapvető információkkal nincsenek tisztában... A lelki történéseinkről még kevésbé. Nagy is az éhség ezen a területen, de olyan nagy az információs merítés, és annyi butaság kerül ki az éterbe, hogy ember legyen a talpán, aki ebben eligazodik.

A párkapcsolati drámák, traumák, az újra és újra generált traumatizálás igen gyakran lehet a saját személyiségünk és életutunk ismeretének, mások, a másik nem viselkedésének, működésének az ismeretének a hiánya. Vajon az, hogy mindez párkapcsolaton belül történik, milyen szükségleteket fed? Mire van valójában igénye annak, aki ilyen kapcsolatban marad? A másik ember lényére, jelenlétére, szeretetére, vagy arra, hogy újra és újra megélje az életét tönkre tevő szituációkat, különböző okokból?

Nehéz kérdés ez, és nem is annyira “divatos” kérdés, főként, ha az áldozatok oldaláról közelítjük meg a párkapcsolati drámákat.

Ezért is fontos ismerni, tudni, hogyan épül fel, hogyan működik az emberi lélek, ezen belül a nemi identitás, a szexuális szerepek, működés, a szexualitás fejlődési szakaszai, azokban való elakadás mértéke, a személyiségünk és a szexualitásunk harmóniája, az érzékenységünk, belátó-képességünk saját magunk és a párunk iránt, a másik nem iránt.

0 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése