Nem régen volt az őszi napforduló ideje... Átjáró a nyár és az ősz között, a régiből az újba, az egyik évszakból a másikba.
A kozmikus óra a természetes világ legnagyobb ritmusához igazít bennünket. Azt kéri, hogy egy-egy évszak kezdetén ragadjuk meg a jelent, és ültessük be a szívünkbe az évszakváltás erejét.
Ez az időszak alkalmas arra, hogy megálljunk, és megkérdezzük magunktól az alábbiakat.
Mi a legfontosabb számunkra?
Ki vagyok én?
Hogyan élem az életemet? A számomra legjobban megfelelő módon?
Milyen vágyak vannak a szívünkben, amik könnyeket csalnak a szemünkbe, ha gondolunk rá, vagy beszélünk róla?
Miért érdemes élnünk?
Mi a küldetésünk? Mi a hivatásunk? Egybe esik a kettő?
Elég testi-lelki erővel fordulok az őszi-téli hónapokra? Hogyan erősíthetem fel magam a következő időszakra? Mik a külső és belső erőforrásaim? Milyen terveket szeretnék megvalósítani a csöndes hónapokban?
GYakran emlékeztesd magad arra, hogy minden pillanatban megvan a lehetőségünk arra, hogy felébresszük a lelkünkben lévő vágyakat, és megéljük végre a valódi életünket. A lelkünkben gyökerezik mindaz, amire vágyunk. Kellő bátorsággal megengedhetjük magunknak, hogy azzá váljunk, akivé valójában akarunk válni.
Minden nap egy új kezdet. Minden napnak megadhatjuk a maga örömét, valóságát, kegyelmét, emberségét. Megerősíthetjük a kapcsolatunkat a bennünk élő morális igazsággal, hatalommal, cselekedetekkel.
Minden nap, minden pillanatban kapcsolatban vagyunk a szívünkkel - és kapcsolatban lehetünk a szívünk vágyával.
Nyissátok ki hát a szíveteket ebben a szép, átmeneti időszakban! Az ősz minden ajándékát, gazdagságát, szépségét fogadjátok be a szívetekbe és a lelketekbe.
Vegyétek magatokhoz a sok szépséget, finomságot, amit az évszak változásai, és az ősz terített asztala kínál! Piacozzatok, sétáljatok az őszi erdőben, figyeljétek meg az időjárás és a természet egymásra hatását, és hagyjátok, hogy a lelketek is lelassuljon, bekuckózzon.
Comments